Adott szituációban képes vagyok a végletekig elhúzni egy-egy döntést, elszánást és a véleményalkotást. Megnézem jobbról, balról, alulról, felülről, megkérdezek másokat, átszűröm magamon a nézőpontokat. Ha nem látok valamit elsőre kristálytisztán, ha nem érzem ösztönösen azonnal a választ, akkor bizony sokat MÉRLEG-elek.
A blogtalálkozóval kapcsolatban is így jártam. Nem tudtam azonnal leírni a történteket, mert számomra nem volt egyértelmű az élmény. Magamban nagy várakozás előzte meg: nyitott, barátkozó, hús-vér emberekre vártam, akik a blogvilág áldásos rejtekéből valóban ki akarnak lépni. Általánosan kijelenthető, hogy a jó szándék ezzel kapcsolatban mindenkiben benne volt. Az a 80 nőci, aki végül engedett a csábításnak megtette az első lépést. A képesség, hogy a kínálkozó alkalmat ki is használja, talán soku(n)kból hiányzott. Többen ismerőseik (és a terem) árnyékába húzódva keresték a helyes magatartásformát egy még nem kipróbált szituációban. Olvastam több bejegyzésben, hogy bizony izgalom, drukk kerülgette nem egy, de a legtöbb kreatív bloggert.
Hiányérzet is maradt bennem, mert igenis kellett volna az a pár szavas bemutatkozás a csere-bere alatt, vagy egy irányított beszélgetés. Hiányzott a mersz, a rutin. Még szerencse, hogy Gina gondolt a kitűzőkre, legalább azokra lehetett lopott pillantásokat vetni.
Úgy tűnt, a varrós világ tagjai -hiszen közös öltögetésekre is összejárnak-azért könnyebben mozogtak a pályán.
...és most a pozitív nézőpont:
- utastársaim Ejjkukk és Byme Évi kellemes társaságnak bizonyultak. Jövőre is szívesen!! A "küszöbfrász" elkerülésére csak javasolni tudom, hogy aki csak össze tud fogni, az menjen többedmagával legközelebb.
- nagyra értékelem magát a kezdeményezést: Hokata ötletét Gina és segítői vitték végig. Többször, különböző formában megköszöntem már, de ezúton ismét!
- a helyszín szerintem -még ha az utolsó pillanatban is kellett változtatni- jó választásnak tűnt
- rokonlélekre is sikerült szert tennem Aledi személyében, ezen kívül a macicsajszijára, akit nekem sorsolt ki a szerencse
- aki hozott valamit, azok mindegyikének munkáját végignéztem, megtapiztam - és bár nagy meglepetés nem ért ezzel kapcsolatban - újra bebizonyosodott, bizony a kézzelfogható tárgyakat szeretem igazán
- egyetlen alkotót szeretnék kiemelni, őt még nem ismertem korábban, még olvasóként sem:
Esthi horgolt ujjbábjairól csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Olyan percíz és egyben kedves kis munkák, le a kalappal!
- az idő hamar elrepült, ergo minden bizonnyal jól éreztem magamat
- a sütim elfogyott :-))
Ha sablont akarnék a találkozóra húzni, akkor a "minden kezdet nehéz" itt kitűnően állná a helyét. Szeretném, ha lenne folytatása, én biztosan a jelentkezők között virítok majd.
