Én úgy gondolom, ma nincs olyan háztartás, ahol valamilyen ezüstből készül tárgyat ne találnánk. Először talán egy szép gyűrű, fülbevaló, aztán a dédnagyi étkészlete vagy éppen egy míves cukortartó kerül a kezünk közé, ha némi alapossággal körülnézünk. Persze az ezüst nem minden alkalmazása ilyen szembetűnő: mivel az elektromosságot, hőt az összes fém közül a legjobban vezeti, talán valamelyik berendezésünk rejt ezüst drótokat. Amíg nem léteztek rozsdamentes eszközök, addig orvosi műszerként is kiválóan helytállt, a baktériumok nem kedvelik ezt a nemesfémet.
Manapság iparág épül arra, hogy a "sok kicsi sokra megy" elv mentén visszanyerje ezeket a fémeket és újrahasznosítsa. Ma már a Fair Trade Jewelry egyik alapkérdése, hogy honnan származik, milyen áldozatok árán kerül a nemesfém a végfelhasználóhoz. (Írtam már erről egy posztot a National Geography cikke alapján.)
Igen, nemesfém! Hiszen olyan - évezredek óta nagyra értékelt- tulajdonságai vannak, melyet a fémmegmunkáló mesterek, ötvösök korán a maguk hasznára fordítottak. Jól alakítható, képlékeny, (talán hihetetlen, de 1gramm ezüstből több mint 2 km hosszú ezüstszál húzható) tükörfényesre polírozható, ellenálló. A természetben ezüstércekben található, de inkább más fémek kibányászásakor, melléktermékként kerül elő.

Színezüst formájában háztartási ezüst tárgyakként, pénzéremként túl lágynak bizonyult, ezért ötvözőként a rezet társították hozzá. Ezzel találkozunk a mai napig.
Ha valaki 925 ezrelékes sterling ezüstről beszél, akkor a tárgy 92,5 % ezüstöt és 7,5 % rezet tartalmaz. Az ezüstneműnél gyakori a 80 % : 20 % arány.
Az ékszerek (és figyelmünk itt már a díszítő csecsebecsékre irányuljon) a mai magyar gyakorlatban szinte kizárólag ebből az alapanyagból készülnek. Állami fémjelzés biztosítja számunkra, hogy garantált legyen a nemesfémtartalom.
Az ezüst nem oxidálódik. A sokak által gyűlölt feketedés, ami a tárgyak felületén látható és bosszúságot okoz, a környezetünkben megtalálható kén okozta kölcsönhatáson alapszik. Sajnos a városi levegő, a kozmetikumok, vagy éppen a termálvíz mind előidézhetik a nem kívánt elszíneződést.
Vannak közkézen forgó házi praktikák, de én, - mint az ékszerek barátja - azt javaslom, hogy az ezüst tisztítására alkalmas, könnyen beszerezhető tisztító folyadékokat és impregnált kendőket használjuk. Ezüst ékszereinket tartsuk puha kis tasakokban, vagy dobozban, meg fogják hálálni a gondos kezeket.
A régi, szeretett darabok megérdemlik, hogy ha ritkán is, de egy tisztítás, polírozás erejéig ötvös vegye a kezébe. Rengeteg elhanyagolt ékszerrel találkoztam és minden egyes darabért fájt a szívem. Ha aztán sikerült ismét életet lehelni beléjük, annál nagyobb volt a megelégedés. Más ápolást igényelnek a köves, vagy antikolt, esetenként acél zárszerkezettel ellátott ezüst ékszerek, erről talán majd egy másik poszt szól.