Adott szituációban képes vagyok a végletekig elhúzni egy-egy döntést, elszánást és a véleményalkotást. Megnézem jobbról, balról, alulról, felülről, megkérdezek másokat, átszűröm magamon a nézőpontokat. Ha nem látok valamit elsőre kristálytisztán, ha nem érzem ösztönösen azonnal a választ, akkor bizony sokat MÉRLEG-elek.
A blogtalálkozóval kapcsolatban is így jártam. Nem tudtam azonnal leírni a történteket, mert számomra nem volt egyértelmű az élmény. Magamban nagy várakozás előzte meg: nyitott, barátkozó, hús-vér emberekre vártam, akik a blogvilág áldásos rejtekéből valóban ki akarnak lépni. Általánosan kijelenthető, hogy a jó szándék ezzel kapcsolatban mindenkiben benne volt. Az a 80 nőci, aki végül engedett a csábításnak megtette az első lépést. A képesség, hogy a kínálkozó alkalmat ki is használja, talán soku(n)kból hiányzott. Többen ismerőseik (és a terem) árnyékába húzódva keresték a helyes magatartásformát egy még nem kipróbált szituációban. Olvastam több bejegyzésben, hogy bizony izgalom, drukk kerülgette nem egy, de a legtöbb kreatív bloggert.
Hiányérzet is maradt bennem, mert igenis kellett volna az a pár szavas bemutatkozás a csere-bere alatt, vagy egy irányított beszélgetés. Hiányzott a mersz, a rutin. Még szerencse, hogy Gina gondolt a kitűzőkre, legalább azokra lehetett lopott pillantásokat vetni.
Úgy tűnt, a varrós világ tagjai -hiszen közös öltögetésekre is összejárnak-azért könnyebben mozogtak a pályán.
...és most a pozitív nézőpont:
- utastársaim Ejjkukk és Byme Évi kellemes társaságnak bizonyultak. Jövőre is szívesen!! A "küszöbfrász" elkerülésére csak javasolni tudom, hogy aki csak össze tud fogni, az menjen többedmagával legközelebb.
- nagyra értékelem magát a kezdeményezést: Hokata ötletét Gina és segítői vitték végig. Többször, különböző formában megköszöntem már, de ezúton ismét!
- a helyszín szerintem -még ha az utolsó pillanatban is kellett változtatni- jó választásnak tűnt
- rokonlélekre is sikerült szert tennem Aledi személyében, ezen kívül a macicsajszijára, akit nekem sorsolt ki a szerencse
- aki hozott valamit, azok mindegyikének munkáját végignéztem, megtapiztam - és bár nagy meglepetés nem ért ezzel kapcsolatban - újra bebizonyosodott, bizony a kézzelfogható tárgyakat szeretem igazán
- egyetlen alkotót szeretnék kiemelni, őt még nem ismertem korábban, még olvasóként sem: Esthi horgolt ujjbábjairól csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Olyan percíz és egyben kedves kis munkák, le a kalappal!
- az idő hamar elrepült, ergo minden bizonnyal jól éreztem magamat
- a sütim elfogyott :-))
Ha sablont akarnék a találkozóra húzni, akkor a "minden kezdet nehéz" itt kitűnően állná a helyét. Szeretném, ha lenne folytatása, én biztosan a jelentkezők között virítok majd.
5 hozzászólás:
Igaz, ami igaz :)) Sokan mondták, hogy nem cserélnek, ha be kell mutatkozniuk :(( Nem értem, miért, hiszen azért voltunk ott, hogy megismerjük a többieket. Talán az első sokkon túl vagyunk, a következőn már bátrabbak lesznek a többiek is.
És a nyakláncom gyönyörű ! Már felszenteltem egy családi összejövetelen, még egyszer köszönöm !
Hm... igen, érdekes, hogy míg a neten a legtöbb blogoló könnyedén kitárulkozik, személyesen már nem annyira. Pedig jó lett volna, az idő rövidsége miatt sok olyan emberrel nem beszéltem, akivel pedig szerettem volna. És így visszagondolva, szinte mindenkihez én mentem oda :) Miért ez a tartózkodás? Talán legközelebb már nagyobb rutinnal rendelkezünk. Az biztos, hogy én is részt veszek a következőn is, már csak azért is, hogy a rokonlelkemmel találkozzak :)
Talán egyfajta szűrésre is jó volt ez a találkozó. Ez alatt nyilván a személyes attitűdöket értem: vannak, akik rögtön passzolnak egymáshoz és együttműködésre vagy szimplán privát találkozókra sarkallnak. Én örülök, hogy megtörtént.
Sajnos még a párszavas bemutatkozás is lehetetlenné vált hangosítás hiányában. A terem másik végében már semmit nem lehetett hallani.
Többen voltunk akik már bőven a blogélet előttről ismertük egymást személyesen. Aki meg még senkivel nem találkozott eddig és úgy jött el, az előtt le a kalappal, mert kb. nem tudta mire számíthat. Jó kezdeményezés ez, érdemes csiszolni.
Szerintem ennyi embernél fizikailag is lehetetlen a megismerkedés. Hozzám sokan odajöttek, sokáig nem volt időm körbenézni, utána mikor elindultam, akkor mások már jóízűen beszélgettek egymással nagy volt a lelkesedés egymás iránt, oda azért mégsem "pofátlankodom be", hogy hahó, dobj el mindent mert itt vagyok!:-))) szóval én hamar feloldódtam, pedig nem vagyok egy gyorsan nyitó típus a nagy szám ellenére..-)))) Én az időt éreztem kevésnek, de lehet ha 2 napig együtt vagyunk akkor talán lett volna idő mindenkire. De annyi időnk van még. Aki szimpi azzal levélben is fel lehet venni a kapcsolatot és legközelebb már lesz kit várni a találkozón akiket ismerünk!:-))))
Megjegyzés küldése