Megint varrtam valamit

A nagyszülők legutóbb reklamáltak, miszerint a modell nélkül nem igen mutatós a szoknya, így hát ezen szemrehányásokat elkerülve Anna Sárát kora reggel bebújtattam az éjjel befejezett szoknyába és ezzel együtt lefényképeztem. Én sokkal lelkesebb voltam, mint ő, nagyon kiváncsian vártam már, hogyan áll rajta? Tessék megítélni...

Mérhető-e a kreativitás avagy mit kezdenél egy papírdobozzal?

Tegnap éjjel az egyik kedves műsoromat sikerült megnéznem. EuroTaxi néven fut az m1 műsorán. Taxi utasait kérdezik meg egy adott témáról. Idén az EU "Határok nélküli képzelet" néven 2009-et a kreativitás és az innováció éveként ünnepli.

Az évnek szerte Európából vannak nagykövetei, akik között tudóst, művészt, tanárt, építészt, feltalálót, de még szakácsot is találunk. Magyarországot Rubik Ernő és Losonczi Áron építész képviseli.

A taxi utasait megkérdezték, arról, hogy meg tudják-e fogalmazni, mit is takar a kreativitás fogalma. Egyikük- számomra nagyon találóan- úgy határozta meg, hogy olyan, mint mikor recept nélkül főz, annak minden pozitív és negatív aspektusával. Volt, aki a tömegkultúra felett állónak, az egyénből kiinduló tevékenységként határozta meg. Egy bolgár pszichológus azt fejtette ki, hogy az ő nyelvükben kimondottan van egy kifejezés az új dolgok kitalálásához szükséges képességre.

A riporter-sofőr feltette a kérdést az egyik szakembernek, hogy vajon mérhető-e az egyén kreativitása? Ő erre egy feladattal válaszolt, miszerint, ha valaki egy papírdoboz felhasználásával kapcsolatban 10 percen belül 3 ötlettel áll elő, az nagy valószínűséggel más területen is kreatív. Aki, csak a papírdobozt látja meg benne, az nem büszkélkedhet ezen képességgel. Lehet próbálkozni!

Nagyon jónak tartom, hogy az innovációval párosítva hírdették meg az évet, hiszen az igazi eredményt és fejlődést az hozza, ha a kreatív képességeinket újításra, még eddig nem látott ötletek megvalósítására használja fel az egyén vagy egy adott csoport.

Számomra mindig is nagyon nagy jelentőséggel bírt az alkotás, egy tárgy létrehozása. Volt persze az életemnek olyan szakasza, amikor ez háttérbe szorult, de alapvetően soha nem tűnt el.

Én is recept nélkül főzők...

Az év honlapja: http://create2009.europa.eu/index_en.html

A műsor 25 perce: http://www.mtv.hu/videotar/?id=38565

Állt a bál

Ígéretemhez híven itt van egy fotóválogatás a jelmezekről.

Sana póninak akart öltözni, persze annak a mesebeli rózsaszín-lila fajtának. Először úgy gondoltam, hogy egy sapkára fogom rádolgozni a sörényt és a füleket, de aztán végül kiszabtam egy kendőt és arra kerültek a hozzávalók. A farok is egy övre lett felvarrva, hogy kényelmes legyen számára.

Boldizsár teknősbéka jelmeze nem volt túl bonyolult, egy párna sarkait behajtottam és így nagyjából egy kerek formát kaptam. Batikoltam egy anyagot -bár első ötletem sima textilfilc volt- így egy érdekes mintát kaptam, ami hasonlít egy páncélra. Még két kis kendőt is festettem hozzá, hogy plussz elemként szerepeljen. Zöld felsőkből igen jól állunk, a kalap a vadász nagypapa ajándéka. Fontosank tartottam, hogy kényelmes viselet legyen számukra és ne 5 percet bírjanak ki benne, hiszen egész délelőtt és még alvás után is tartott a mulatság.

Az arcfestést még indulás előtt bonyolítottuk és nagyon boldogok voltak, nézegették magukat a tükörben. Azt hiszem jól ki lesz használva még a most vásárolt festőkészlet :-))

Torták

Most előszőr érintem a gasztonómiát, bár a szerepe az életünkben közel sem elhanyagolható. Holnap farsang lesz az oviban és mivel két csoportban is érdekeltek vagyunk, szülői hozzájárulásként két tortát készítettem. Sana katica csoportba jár, így ezt sütöttem meg, Boldizsár mackóban óvodás így, oda is egy medve alakú édességet viszünk. Nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel. A képeken látszanak az alkotások és azon túl, hogy esztétikailag is megállják a helyüket, még finomak is, ami azt hiszem egy torta esetében fő szempont. ( Bár itt meg kell jegyeznem, hogy több, cukrásztól rendelt születésnapi tortánk végezte kukában, mert ehetetlen volt, így tavaly elhatároztam, soha többé nem áldozunk erre.)

Nagy segítségemre volt Marica, akinek http://www.tortaimado.hu/ (cím magáért beszél) oldalán sok, remek, használható ötletet találtam. Ő maga is igen aktívan segített, ha elakadtam valamiben. Szóval ezúton is köszönöm neki.

Az elmúlt napok tevékenységei - varrás, jelmezkészítés, torták- nagyon sok feltöltő élményt adtak. A háztartásbeli mivoltomban most igencsak sikeresnek mondhatom magamat és büszkeség tölt el, hogy a gyerekeim és a családom körül végzett feladatokban ötöst adhatok magamnak. Tulajdonképpen, minden, amit elterveztem, azt teljes megelégedésre el is végeztem. Még mielőtt szerénytelenséggel vádolna bárki is, pozitív viszzajelzéseket is kaptam.

Holnap felteszem a jelmezek képeit is, ma volt egy kis házibuli, amin a gyerekek felavatták a maskarákat, de az igazi próba csak ezután következik.

Varrógépem van!!!

Nem írtam egy ideje, aminek egyrészről az az oka, hogy családom tagjai betegeskedtek, másrészről pedig elkapott a varrási hév. Gondos körbejárás után megvettük A VARRÓGÉPET. Típusa szerint Jaguar 314 DX, és már most nagy a szerelem. Kineveztem a padlástéri szobát varrósaroknak. Miután a konyhában próbáltam ki az első első nap, mindenhol cérna- és anyagmaradékok hevertek. Mikor már a tányérunkból is hasonló darabkák kerültek elő, jobbnak láttam felköltözteni magamat még mielőtt a gombostűk kerülnek terítékre.Ezzel együtt el is készült Annának egy szoknya, amit teljesen egyedül szabtam-varrtam (kösz Burda:-)). A tanfolyamon megvarrt nadrágon kívül - ami szintén jól sikerült és hordom is- ez az első holmi, amit én készítettem az én varrógépemmel. Nagyon boldog vagyok. Azt hiszem, új szenvedélyre leltem. Még el kell keresztelnem a varrógépet, hiszen komoly együttműködésre számítok a jövőben.

Varrógép, jelmezek

Egyrészről véget ért a varrótanfolyam, melyen remek órákat töltöttem el. Azon túl, hogy fogalmat kaptam arról, milyen elkészíteni egy ruhadarabot a szabástól a gombfelvarrásig, megerősödött bennem a vonzódás ez iránt a hobbi iránt (természetesen én most a szakmáról itt nem ejtenék szót) Korábbi emlékeim, melyek a rossz próbálkozásokból származtak most hangsúlyt vesztettek. A lelkesedésemet a férjem is átvette és elkísért egy varrógép-feltérképező körútra.
Először az Interneten kerestem használt gépeket és igen megörültem, hogy akár 20 ezer forintért milyen klassz masinám lehet. Minden infót kinyomtatva, kérdésekkel felszerelkezve mentünk a legközelebbi varrógépszerelőhöz, hogy kikérdezzük a véleményéről. Mint később a többi kollégája, tulajdonképpen teljesen lebeszélt a használt gépről, ugyanis a legtöbbjükhöz már nincs alkatrész, garancia. Ezért koncepciót váltottunk és az új varrógépek között kezdtünk keresgélni. Ha minden jól megy, hamarosan én is boldog tulajdonosa leszek egynek, de a részletekről majd később.
Addig is a gyermekeim farsangi jelmezeit részben kézzel, részben a tanfolyamon már szinte készre álmodtam. Sana póni lesz (ezt már szeptember óta tudjuk), persze az a rózsaszín-lila fajta mesepóni, Boldizsár pedig teknősbéka. Jelenleg olyan 90%-os készültségi fokon állnak a jelmezek és már most nagyon büszke vagyok magamra, mert igen jól festenek. Nemsokára fogok felrakni fotókat is, természetesen a maskarásokkal együtt.
Nekem fontos, hogy saját magam készítem el a farsangi ruhákat. Ezt otthonról hozom, anyu szintén sajátkezűleg fabrikálta a dolgainkat, időnként még apu is beszállt, ha valami technikai kérdést kellett megoldani (pl. egy robot jelmezemnél világító szemeket készítettek, aminek egy kapcsolója volt a kezemhez vezetve) Remélem az én gyerekeim is vissza fognak tudni emlékezni ezekre a vidám pillanatokra.