Varrás

Ma elkezdtem egy varrótanfolyamot, amely remélhetően megtanít az alapokra. Azt várom tőle, hogy kiderüljön, van-e érzékem és türelmem hozzá és a későbbiekben neki merjek állni egyszerűbb dolgoknak. Már egy ideje érzem a hiányát. A gyerekeknek és a lakás díszítésére is varrtam már pár holmit, de szebbek lettek volna, ha géppel készülnek.

Távlati terveim is vannak, amik az ékszerekhez kötődnek. Van néhány ötletem, miszerint a nemesfém ékszereket össze lehetne kombinálni a textillel (főleg fényes, díszes anyagok jelennek meg elöttem) Nem túl forradalmi az elképzelés, láttam már hasonlókat másoktól, de én is szívesen alkamaznám egy-egy medál vagy gyűrű esetében. Említettem már, hogy szeretem a változatos színeket az ékszerek esetében, tulajdonképpen ezt az ötletelést is innen származtatom.

Az arany értéke

Elolvastam a National Geographic aranyról szóló cikkét. Az író az arany értékét vette alapul, feltette a kérdést, vajon mennyire kreált az a mítosz, ami ezt a nemesfémet veszi körül?

Bár pár szakmai kérdésben vétett a cikk írója (vagy fordítója), de számomra elgondolkodtató volt, hogy az a fémdarab, amit én az ékszer készítésére használok milyen körülmények után kerül a kezembe. Azt hiszem még soha nem szembesültem azzal, hogy hatalmas méreteket ölt az a környezetkárosítás, ami az arany kitermelésével jár. Esőerdők, fajok tűnnek el az emberi beavatkozás révén.

Az emberiség eddigi történelme során több százezer tonna aranyat hozott felszínre és ennek a felét csupán az utóbbi 50 évben. Újabb aranykészletek feltárása már csak az eddiginél is embertelenebb körülmények között lehetséges pl. Peruban 5000 méter magasság felett, jeges aknákba ereszkedve. Az ehhez hasonló helyeken a munkavállalók kockázata igen magas, az egészségük mind a kőzet kitermelése során, mind pedig az arany finomítása során komolyan és maradandóan károsodik.

Az aranyat legfőképpen az ékszerek készítése miatt bányásszák e mellett az ipar, az elektronika, fogászat vesz fel belőle és cserekereskedelmi értéke is jellemző.

A cikk írója Brook Larmer az arany kulturális jelentőségére is kitér és Indiából hoz példát, ahol birtoklásának jelentősége leginkább itt épült be. Világpiaci szinten az első helyen áll Kínát és az USA-t megelőzve.

Az arany a szélsőségesen szegények és gazdagok életében is kulcsfontosságú csak másképpen. Míg az elöbbieknék akár pár szemcse is havi megélhetést biztosít az egész család számára, addig a luxus oldalán csupán fényűző külsőségeket szolgál. Biztosan többen hallottak már aranyat, drágakövet felhasználó kozmetikai kezelésről. Ha belegondolok, hogy mondjuk az Andokban egy kilencéves gyerek azért töri a követ minden nap, hogy aztán majd valaki a világ túlsó végén arcpakolást készítsen a ráncaira, hát megborzongok tőle. Vannak olyan mozgalmak, akik kampányolnak a mellett, hogy senki ne forgalmazzon olyan aranyat, amely embertelen körülmények között, környezeti károk árán termelődött ki. Ez szerintem nem ellenőrízhető, bár már vannak olyan ékszerkereskedők, akik csatlakoztak.

Persze sokan az ékszereket sem tartják sokra, mégis, hogy a szakmám védelmére keljek, az arany értékéhez a megmunkálása során hozzáadunk és ha egy jól sikerült darab generációkon át egy családban marad már nem csupán egy egyszerű nyakék, gyűrű hanem igazi örökség válik belőle.

A kérdés viszont továbbra is az, hogy ez az érték valódi-e?

Tűnemezelés

Ez az első tűnemezelt medál, amit készítettem. Gyermekem Katica csoportba jár, így a katica kultusz igen erős nálunk :-))

Tűnemezelt ékszereket is készítek. Ez inkább hobbi, valamint pótlék is. A nemesfém ékszerek készítése igen komolyan felszerelt műhelyt igényel, míg a nemezeléshez elég egy konyhaasztalnyi terület, tűk, gyapjú, pár szerelék és mehet. Az alkotás adta öröm ezekkel a tárgyakkal is teljesül. A gyerekek igényei segítettek hozzá, hogy elkezdjem a tűnemezelést. Mindig érdekelt a gyapjú felhasználása, de a vizes-szappanos megoldás nem igazán tetszett. Szerettem volna nemez játékokat készíteni és úgy gondoltam a tűnemezelés is alkalmas technika lehet. Gyümölcsöket, zöldségeket készítettem először, köztes lépés volt egy jelmez megoldása, majd aztán már csak egy ugrás és következtek az ékszerek. Alapvetően úgy gondoltam, hogy gyerekeknek mindenféle kapocs felhasználása nélkül készítek pár nyakláncot, medált, de aztán a felnőttek is érdeklődést mutattak.

Nem áll távol tőlem a színek alkalmazása a nemesfém ékszereknél sem. A tűzzománcozástól jutottam el az aranyművességig. Aki nem tudja, annak pár szó a zománcozásról: ez egy olyan ősrégi technika, amikor a fém felületére magas hőmérsékleten ráégetnek egy üvegszerű bevonatot, mely gyakorlatilag bármilyen színű lehet.

Drágaköveket is szívesen alkalmazok, amelyek sokszor sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak egy adott ékszerben, mint maga a nemesfém. Sok drágakő, gyöngy vár a befoglalásra, arra, hogy ékszer nőjön köré. A fenti képen egy vörös jáspis látható, ezüst gyűrűben.

Ónos esőt ígértek. Megfogadtam, nem autózom ma. A reggeli enyhe idő megcáfolni látszott minden előrejelzést, elindultam a városba elintézni ezt-azt. A vége egy defekttel gazdagított, elakadásjelzővel hangulatba hozott csúszkálás hazafelé. Az autó két utcával arrébb parkol most. Aki ismeri Szentendrén a Szamár-hegyi utcákat, az tudja, hogy nem tanácsos a macskaköveken kísérletezni. Én két próbát tettem, hogy bejussak az saját utcánkba, de aztán úgy vettem észre, mintha ma kevesebb hely lenne a házak között, mint egyébként, szóval feladtam tekintve a leeresztést választó jobb hátsót is.

Kislányom már hetek óta azzal nyaggat, hogy mikor fog megtanulni korcsolyázni. Ma alapleckéket fogunk venni hazafelé az óvodából. Kitűnő jégpáncél kezdőknek és haladóknak.

Start

Régóta kacérkodom már egy saját blog indításán, hiszen amúgy grafomán teremtményként kevésbé sikerült kiélni ezen hajlamomat. Terveim szerint nagyrészt az ékszerész szakmámról és egyéb kreatív tevékenységeimről fogok írni, de biztosan lesz majd benne jócskán szó gasztronómiáról, az élet édes és sós oldaláról.
Család? Igen, természetesen! Ők hárman, -akik a legszűkebb halmazba tartoznak,- sem fognak kimaradni, hiszen mindennapjaim mozgatórugói. Jó- és rosszkedvem, energiám működése legfőképpen a szerint változik, hogy a velük alkotott egység mennyiben nyugalmas, aktív, sérült, élettel teli.
Elindítom ezt a naplót saját ösztönzésem miatt is, hiszen Anna Sára (4) és Boldizsár (3) óvodába kerülésével most ismét új rendszert kell találnom a hétköznapok megszervezésére. Úgy érzem, ha napról- napra leírom a megvalósítandó terveket és célokat - volumenjüket tekintve legyenek rövid vagy hosszú távúak-és kilököm a nagy nyilvánosság elé, akkor ha nem is kőbe vésett szavakká válnak, de mindenképpen rögzülnek és talán már másnap aktív cselekvéssé válnak. Szükségem van arra, hogy valamilyen órarendre váltsam azt a rutint, amit eddig a gyerekeim szükségletei óramű pontossággal beosztottak.
A nevem Benkő Krisztina, 35 éves vagyok 2 csodálatos tünemény anyukája. Férjemet még Pécsen ismertem meg, akkoriban olasz szakos bölcsészként tanultam ott. (Itt kell megjegyeznem, hogy azt hiszem szánok majd egy bejegyzést azon fontos helységekre melyek meghatározó szerepet töltöttek be az életemben, Pécshez fűződő viszonyomat itt most nem részletezném.)
Pályaelhagyó vagy inkább pályamegtaláló lettem és az egyetemi évek alatt elkezdtem az aranyműves szakma kitanulását, majd követték az ehhez kapcsolódó speciális területek. Ékszerbecsüs, drágakőszakértő, drágakőfoglaló is lettem. Amikor 2004-ben megszületett a kislányom Anna Sára, majd rá nem sokkal később fiam Boldizsár, teljesen felhagytam a szakmám gyakorlásásval. Én nem tudtam összeegyeztetni a két kicsi mellé a munkát is. Olyan intenzív 4 évet töltöttem itthon, hogy én mást nem hiányoltam mellette. Ez egy új topic témája lehetne. Karrier és/vagy gyerekek. Azt hiszem lennének hozzászólások...
Most Szentendrén élünk, egy a szakmám szempontjából ideálisnak tűnő városban. A műhelyemet most indítom újra a saját házunkban, ezzel rugalmas időbeosztást teremtve magam és családom számára.
Szeretnék ismét nőies, egyedi ékszereket készíteni. Az ötvösség alkamazott művészet. Szép, hordható, modern ékszerek kerüljenek ki ismét az ékszerműves műhelyből. Hónap végéig adtam magamnak időt arra, hogy a szerszámok, és gépek újra életre keljenek. Már el is érkeztünk az első fontos célhoz.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy új évet írunk, hát talán nem véletlen, hogy most fogtam bele az írásba. Bíztató kezdet, nem igaz?